Név - APOSTOLI PÜNKÖSDI

Meglátásunk szerint a nevek fontos szerepet töltenek be az életünkben. A név az az azonosító, amellyel mások felismernek minket. Az emberek azonosításának és megkülönböztetésének egyik alapvető eszköze a nevek használata. Ugyanakkor a név hordozhat magában kulturális, családi vagy vallási jelentést is, amely erősíti és képviseli identitásunkat, hovatartozásunkat, valamint rávilágíthat értékrendünkre. Összességében elmondhatjuk, hogy a nevek sokkal többet jelentenek, mint egyszerű szavak - azon kulcsok, amelyek segítségével megismerhetjük és megérthetjük egymást.

Ebből adódóan a név kiválasztása jelentős döntés, melynek figyelembevételével - hitünk és meggyőződésünk kifejezéseként - döntöttünk az APOSTOLI PÜNKÖSDI név mellett.

Apostoli, mert gyülekezetünket az ige szerint akarjuk felépíteni:
Ap.csel 2,42. "Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban."

Az apostolok tudományát hisszük, és tanítjuk. Meggyőződésünk, hogy hűségesnek kell maradnunk a bibliai alapokhoz, amit Jézus Krisztus tanítványai mutattak be az embereknek Jézus tanításai alapján. Az Apostolok cselekedetei mutatják be a gyakorlati alkalmazását az evangéliumnak. Amit Jézustól tanultak, annak itt látjuk a megvalósulását.

Pünkösdi, mert ez az esemény a legfontosabbak közé tartozik a Bibliában, hisz ekkor született meg az egyház. A Biblia szerint a gyülekezet az egyetlen olyan hely, ahol az emberek újjá tudnak születni. A Biblia arra tanít, hogy Isten országába csak beleszületni lehet, ahogy azt Jézus mondja:
János 3,3-7. "Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek."

A pünkösdi esemény, a lélektől /szellemtől/ való újjászületés igazán hiteles bizonysága annak, hogy az egyház megszületett. Jézus és az apostolok is nagy fontosságot tulajdonítottak a Szent Szellem kitöltésének, amit a Biblia előre kijelent:
Jóel 2,28-29. "Azután kiöntöm majd lelkemet minden testre: fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm lelkemet azokban a napokban."

Isten ígérete nem változott meg, és érvényét sem veszítette. Ez az ajándék mindenkié, aki csak akarja és hiszi.

HITVALLÁSUNK

AZ ISTEN FIA
Az egy igaz Isten, a Teremtő, ember alakját öltötte magára, és mint az ember Fia született szűz Máriától. Mint Pál apostol mondja: „és minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világban, felvitetett dicsőségben.” (I. Tim. 3,16.) „Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Ján. 1,11.) Ez az egy igaz Isten megnyilatkozott testben, vagyis az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. „...Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket.” (II. Kor. 5,19.) Mi hisszük azt, hogy „...Ő benne (Jézusban) lakozik az Istenségnek egész teljessége testileg” (Kol. 2,9.) „Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség” (Kol. 1,19.) Ennek folytán Jézus az Ő emberi mivoltában ember volt, isteni mivoltában pedig Isten volt, és az is maradt. Húsa volt a bárány, vagyis az Isten áldozata. Ő az egyetlen közbenjáró Isten és az emberek között. „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus.” (I. Tim. 2,5.) Az Atya oldalán Jézus isteni volt, az anyja oldalán emberi. Ilyenformán úgy ismerték Őt, mint Isten Fiát, és úgy is, mint az ember Fiát, vagyis mint az ember-Istent. „Mert mindent az Ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett.” (I. Kor. 15,27.) „Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.” (I. Kor. 15,28.) „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, a Mindenható.” (Jel. 1,8.)

A NÉV
Isten különféle elnevezéseket használt, úgy mint „Isten Elohim”, „Mindenható Isten”, „El Saddai”, „Jahve”, és különösképpen „Jahve Úr”, a Megváltó név az Ótestamentumban. „...Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” (Ézsa. 9,6.) Ézsaiás prófétai jövendölése beteljesült, amikor Isten Fia nevet kapott. „Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.” (Máté 1,21.) „És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (Ap.csel. 4,12.)

AZ EMBER TEREMTÉSE ÉS BŰNBEESÉSE
Kezdetben Isten az embert ártatlannak, tisztának és szentnek teremtette, de az engedetlenség bűne révén Ádám és Éva, az emberi faj elsőszülöttei, kiestek megszentelt állapotukból, és Isten száműzte őket az Édenből. Ilyenformán egy ember engedetlensége következtében a bűn bevonult a világba. (I. Móz. 1,27.; Róm. 3,23. Róm. 5,12.)

BŰNBÁNAT ÉS MEGTÉRÉS
A bűnök bocsánatának az eszköze az őszinte bűnbánat, valamint a "bűnözés" megvallása, és abbahagyása. Az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünk által megigazultunk. (Róm. 5,1.) Keresztelő János pedig bűnbánatot prédikált, majd Jézus meghirdette, és végül az apostolok hangsúlyozták azt, zsidóknak és pogányoknak egyaránt. (Ap.csel. 2,38.; 11,18.; 17,30.) A bűnbánat szó görög eredetije több szóból származik, amelyeknek különféle jelentésük van, úgymint: véleményváltoztatás, szándékváltoztatás, érzelmek, gondolkodás, életmód változása, átalakulás. Jézus mondta: „ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.” (Luk. 13,3.) Lukács 24,47.-ben mondja: „És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.”

KERESZTELÉS VÍZZEL
A keresztelés szentírásbeli módja a teljes alámerítés. A keresztséget csakis az evangélium kellőképpen feljogosított szolgája adhatja fel, Isten szavának engedelmeskedve, és a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében, az Ap.csel. 2,38.; 8,16.; 10,48.; 19,5. szerint, engedelmeskedve, és eleget téve ekként a Máté 28,19.-nek.

A SZENT SZELLEM KERESZTSÉGE
Keresztelő János a Máté 3,11.-ben ezt mondja: „...ő Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd titeket.” Jézus az Ap.csel. 1,5. szerint így szólt: „ti azonban Szent Szellemmel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva.” Lukács evangélista pedig ezeket mondja nekünk az Ap.csel. 2,4.-ben: „És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk.” A következő kifejezések: „Szent Szellemmel és tűzzel kereszteltetni”, „megtelni a Szent Szellemmel” és „a Szent Szellem ajándéka” egyértelmű kifejezések, egymást helyettesíthetik a Szentírásban. A Szentírásnak megfelelő elvárni, hogy mindazok, akik a Szent Szellem ajándékában, feltöltésében vagy keresztségében részesültek, egyben részesüljenek ama testi, elsődleges csodajelben is, hogy más nyelveken beszélnek. A más nyelveken való beszéd, amint arról az Ap.csel. 2,4.; 10,46.; 19,6. szakasza szól, és másrészt az idegen nyelvek tudásának adománya, amint azt Pál apostol az I. Kor. 12. és 14. fejezeteiben megmagyarázza, lényegükben azonosak, csupán használatukban és céljukban különbözők. Jóel próféta közvetítésével mondja az Úr (Jóel 2,28.): „...kiöntöm szellememet minden testre.” Péter apostol ezen élmény magyarázatául mondta: „...a megígért Szent Szellemet megnyervén az Atyától, (Jézus) kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.” (Ap.csel. 2,33.) Továbbá: „...néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, akik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Ap.csel. 2,39.)

AZ ALAPVETŐ TANTÉTEL
Eme szervezet mindenek alapját képező, alapvető tanítása a Szentírás kell legyen, a teljes megváltás fokmérője, úgy is mint a bűnbánat, keresztség a vízbemerítés által az Úr Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára, és a Szent Szellem keresztsége, azzal az elsődleges jeladással, amely a más nyelveken való beszéd, amint a Szellem megszólal. Törekedni fogunk a Szellem egységének megóvására, amíg csak be nem vonulunk a hit egységébe, miközben arra intjük valamennyi testvérünket, hogy ne versengjenek különböző nézeteik érdekében a test egységének rovására.

ISTENI GYÓGYÍTÁS
Az első szövetség, amelyet az Úr Izrael gyermekeivel kötött, miután kihozta őket Egyiptomból, a gyógyítás szövetsége volt. Szólt az Úr: „Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz, és azt cselekszed, ami kedves az ő szemei előtt, és figyelmezel az ő parancsolataira, és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.” (II. Móz. 15,26.) „És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.” (Máté 4,23..) „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid. 13,8.) Az Úr Jézus Krisztus helyettesként elviselt szenvedéseivel fizetett testünk gyógyulásáért csakúgy, mint lelkünk megváltásáért. „az ő sebeivel gyógyulánk meg.” (Ézsa. 53,5.) A Máté 8,17. pedig így szól: „Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.” (Lásd még: I. Pét. 2,24.) Ebből látjuk, hogy a test isteni gyógyítása benne foglaltatik a vezeklésben. Mivel pedig ez így van, akkor ez mindazokra áll, akik hisznek. Jézus valamennyi hívőre vonatkozólag mondta: „...betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.” (Márk 16,18.) Később Jakab apostol írt ilyenformán az egyházakhoz intézett közönséges levelében: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jak. 5,14-16.) Mindezek az ígéretek szólnak a mai egyháznak is.

ÚRVACSORA SZENTSÉG AVAGY ÁLDOZÁS
Urunk elárultatásának éjszakáján elfogyasztotta az utolsó vacsorát az Ő apostolaival, majd ezt követően intézményesítette a szentséget. „És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.” (Luk. 22,19-20.) Pál apostol azután kioktatta az egyházat, hogyan kell az emlékünnepet megtartani. (I. Kor. 11,23-34.) Így intézményesült a szó szerint valóságos kenyér használata, és a szőlőbogyó nedvéé, amelyek valósággal el lesznek fogyasztva, mint az Ő megtört testének, és kiontott vérének jelképei. A szentségben való részvételnek lelkiségi jelentősége is van, és áldással is jár.

SZENTSÉG
Istennek tetsző életmód kell, hogy jellemezze az Úr valamennyi gyermekének életét, nekünk pedig a szerint a minta és példa szerint kell élnünk: amint az az Isten Ígéjében adatott nekünk. „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.” (Tit. 2,11-12.) „Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre.” (I. Pét. 2,21-23.) „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.” (Zsid. 12,14.) „Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét: Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” (I. Pét. 1,15-19.) "Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti őket, mondván: Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!"(Ap.csel. 2,40.) Szívünk mélyéből helytelenítjük, ha a mieink olyan tevékenységekbe bocsátkoznak, amelyek nem vezetnek jó kereszténységre és Istennek tetsző életre.
"Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." (Fil. 2,13.)

Természetesen a szentség mértékét a Biblia határozza meg. A gyülekezetünk látogatásának nem feltétele, hanem eredménye a szentség, amit minden esetben Isten munkál ki.

AZ ÚR ISTEN KEGYELME
„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.” (Tit. 2,11-12.) „Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.” (Ján. 1,17.) A keresztény embernek ahhoz, hogy megmaradjon a megváltásban, Istennel kell járnia, és meg kell tartania magát Isten szeretetében (Júd. 21.), és az Isten kegyelmében. A ’kegyelem’ szó itt kegyet, jóindulatot jelent. Ha valaki megszegi Isten akaratát, és ellene vétkezik, elveszti az Ő kegyét. 
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef. 2,8.)

A TIZED
Úgy hisszük, hogy a tized (’papi tized” vagy dézsma) az Úr Isten pénzügyi terve az Ő munkájának anyagi lehetővé tételére, amely már Ábrahám napjai óta létezik. A tized szedése Ábrahám alatt jött szokásba a hittel együtt. A mózesi törvényhozás tette kötelezővé, és Izrael alkalmazta a gyakorlatban, valahányszor ’rendben volt’ Istenével. Jézus is jóváhagyta a tizedet, Pál pedig arra intett, hogy tegyünk félre erre a célra abból, amivel Isten a jólétünket gyarapította. A tized fizetése szabad akaratból kell, hogy történjen, hisszük, hogy a tized fizetésében áldás van, ugyanakkor nem feltétele a közösségünkhöz való tartozásnak. 

JÉZUS MÁSODIK ELJÖVETELE
Jézus jönni fog másodízben is, személyesen, ugyanúgy, mint ahogyan elment, ezt világosan megmondta az Úr Jézus maga. Ezt prédikálták és tanították már a korai keresztény egyházban az apostolok is. Ennek folytán az Isten gyermekei manapság komolyan és tele reménységgel várják ezt a dicsőséges eseményt. (Máté 24,; Ap.csel. 1,11.; 3,19-21.; I. Kor. 11,26.; Filippi 3,20-21.; I. Thess. 4,14-17.; Tit. 2,13-14.)

AZ EZREDÉV
Abban is hiszünk, hogy a nehézségek és a bánat ezen a földön csupán „kezdete a sok nyomorúságnak”, és egyre erősebb lesz, „mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mind ez ideig”. (Máté 24,3-8.; Dán. 12,1.) A hányattatásoknak ezt az időszakát pedig követni fogja egy jobb nap hajnala e földön, és akkor ezer éven át „béke lesz a földön, és jóakarat az emberek irányában” . (Jel. 20,1-5.; Ézsa. 65,17-25.; Máté 5,5.; Dán. 7,27.; Mik. 4,1-2.; Zsid. 2,14.; Róm. 11,25-27.)

AZ UTOLSÓ ÍTÉLET
Ha majd lejár az ezer esztendő, valamennyi halott fel fog támadni, és meg kell jelennie a nagy fehér trónszék előtt, az utolsó ítéletre. És mindazokat, akiknek a nevét nem találják meg beírva az Élet Könyvébe, bele fogják vetni a kénkővel égő tüzes tóba, amelyet Isten készített elő az ördögnek és az ő angyalainak, a Sátán lévén az első, akit bedobnak. (Máté 25,41.; Jel. 20,7-15.; 21,8.)

Hiszünk az egyetlen, mindig élő, örökkévaló Istenben, kinek hatalma végtelen; aki szent a maga természetében, tulajdonságaiban és szándékában, és akinek isteni mivolta tökéletesen oszthatatlan. Ez az egy igaz Isten Atyaként nyilatkoztatta ki önmagát a Fia által a megváltásban, és Szent Szellem gyanánt kisugárzás által. (I. Kor. 8,6.; Ef. 4,6.; II. Kor. 5,19.; Jóel 2,28.) A Szentírás többet tesz, mint megkísérelni Isten létezésének bizonyítását, állítja, feltételezi és kijelenti, hogy az Isten ismerete egyetemes. (Róm. 1,19.;21.;28.; 32.; és 2,15.) Isten láthatatlan, testetlen, nincsenek részei, és ezért mentes mindenféle korlátozástól. Lélek Ő (Ján. 4,24.), és „...a léleknek nincs húsa és csontja” (Luk. 24,39.) „...Minden parancsolatok közül az első: Halljad Izrael, az Úr a mi Istenünk, egy Úr!” (Márk 12,29.; V. Móz. 6,4.) „ Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van, és mindenek által, és mindnyájatokban munkálkodik.” (Ef. 4,6.) Ez az egy igaz Isten az Ótestamentumban különféle módokon nyilatkozott meg; a Fiúban, mialatt Ő az emberek között járt, és mint Szent Szellem a mennybemenetel után.

Találkozzunk

Minden vasárnap 16:00
7900 Szigetvár Hoboli út 1.

Kapcsolat

Ginter Zsolt lelkész
apostoli.p@gmail.com
+36304264942
+36708831929

Feliratkozás a hírlevélre

COPYRIGHT © 2024 Apostoli Pünkösdi Gyülekezet Egyesület